A martonvásári Beethoven Emlékmúzeum 1958-ban alakult. 1989 óta a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alá tartozik, fenntartója pedig az Akadémia martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézete. Az 1783-1785 között épült és eredetileg barokk kastélyban működik, amely az 1870-es években épült át neogót stílusban. Első tulajdonosai a grófi Brunszvik család tagjai voltak, akik nemcsak Martonvásár felvirágoztatásában, hanem Magyarország agrár múltjában és kultúrtörténetében (zenetörténet, neveléstörténet) is fontos szerepet játszottak. Ludwig van Beethovennel 1799-ben Bécsben kerültek kapcsolatba, aki a két Brunszvik nővérnek, Teréznek és Jozefinnek (mindkettő született zenei tehetség volt) zongoraleckéket adott. A Brunszvikok és a nagy zenei géniusz között életre szóló barátság szövődött. Tizennégy szenvedélyes hangú Beethoven-levél és a válaszlevelek sora bizonyítja, hogy Beethovent évekig tartós szerelem fűzte Brunszvik Jozefinhez, akit ő az „Egyedüli Kedvesem”-nek, a „Mindenemnek” a „Boldogságomnak” mondott. Beethoven több művét, köztük a híres (op. 57. f-moll) Appassionáta szonátát is a Brunszvikoknak ajánlotta. Meghívásukra az 1800-as évek elején többször eljött Martonvásárra, 1800 májusában pedig sor került egyetlen nyilvános pest-budai szereplésére a Várszínházban. Martonvásár közel fél évszázada a hazai Beethoven-kultusz központja a mostani Magyarország határain belül Budát leszámítva az egyetlen olyan hely, amely a nagy zenei titán látogatásaival büszkélkedhet. Ennek emlékét őrzik: a természetvédelem alatt álló, angol stílusú kastélypark, a sziget fái alatt Pásztor János Beethoven szobra előtt 1960 óta megrendezett nyári hangversenyek, valamint a kis múzeum, amelynek előterében a Mester Ivan Mestrovicnak tulajdonított márvány mellszobra fogadja a látogatókat. A jobbra nyíló szoba a beethoveni idők levegőjét árasztja. Főbb látnivalói a rokokó kályha, a családi zongora, amelyen 1846-ben Liszt Ferenc is játszott, Beethoven medalionba zárt hajfürtje, és Ferdinand Schimon Beethoven-portréjának 19. századi másolata. A baloldali szoba tárlói Beethoven és a többi magyarországi család (Festetics, Esterházy, Erdődy), valamint Zmeskál Miklós kapcsolatára utalnak. Itt láthatók az István király nyitány és az Athén romjai című kompozíciók kottái, e műveket Beethoven a pesti Német Színház megnyitójára (1812) írta. A múzeum nagyterme a fali tablók, a képek és a tárlókba zárt különféle relikviák segítségével Beethoven és a Brunszvikok barátságának állít emléket. Külön említést érdemel a Brunszvik nővérek korabeli pasztellképe, Barabás Miklósnak az idős Terézt, a kisdedóvás apostolát ábrázoló rajza, a család értékes gyűjteményeiből származó könyvek és kották, továbbá a Mester itt-jártának fontos tárgyi bizonyítéka egy vörös márvány obeliszk („piramis”), amelyre egy 1807-ben kelt Beethoven levél
