Székesfehérvárt, a kiegyezés után, a történelmi múlt iránt fellángolt romantikus lelkesedés időszakában nem volt nehéz híveket, támogatókat találni a helyi történelem ápolására. Nemcsak Szent István, Nagy Lajos, Mátyás király sírjai, a városhoz kapcsolódó országos események játszottak ebben szerepet, de Henszlmann Imre ásatásai is, amelyek történelmünk egyik legfontosabb emlékének, a királyi bazilikának maradványait tárták fel.
Rövid, lelkes előkészületek után a Fejér megyei és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet 1873. október 27-én tartotta alakuló közgyűlését. A társulat ekkor 137 tagot tartott nyilván, megyei főnemeseket, tekintélyes polgárokat, közéleti személyiségeket, püspököket, a klérus számottevő tagjait, köztük Rónay Jácint püspök, Czobor Béla egyetemi tanár, Károly János. Az elért eredmények azonban csak két rövid periódushoz fűződtek, az 1873-85. és 1892-93. évekhez, amikor lelkes és segítőkész főispán állt a megye élén.
