A barlangot egyre nagyobb érdeklődés övezte, és az 1800-as évek vége felé már belépőjeggyel, hivatásos vezetővel lehetett megtekinteni. 1884-ben a falu plébánosa, Chalupni János közadakozásból és saját pénzét hozzátéve a bejáratot bányászokkal tovább tágíttatta és a patak fölé 36 tölgyfa hidat készíttetett. 1900-ban egy Párizsban megjelent, a világ 100 csodáját ismertető kiadványban is szerepelt a magyarországi Abaligeti-barlang.
A későbbiekben a barlang hol elhanyagoltan, kihasználatlanul árválkodott, hol a helyi plébánosok által felkarolva, működött, majd az 1950-es évekre teljesen tönkrement. Ekkor a Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal vette kezelésébe a barlangot és 1957-ben, a közlekedést járdákkal és korlátokkal biztonságossá téve, villanyvilágítást bevezetve nyitották meg újra a nagyközönség számára.
