Ha nem csak szájakat tátani, hűdeszépeket mondani, vagy szimplán gyönyörködni jönnek a XIX. század végének egyik legépebben fennmaradt fényképész műteremházába, akkor kötelezően meg kell ismerkedjenek a korszak fotós színtereivel, az ott zajló folyamatokkal. Mert ezek ismerete nélkül Mai Manó császári és királyi udvari fényképész műteremháza legfeljebb csak egy szépen díszített épület, de nem a korabeli fényképkészítés nagyon racionálisan kitalált, megépített helyszíne. Ha a házat a földszinttől a nyolcadik színt még rekonstrukció alatt álló második üvegműterméig bejárjuk, többet fogunk érteni a nagymamáink családi albumaiban megmaradt kabinetportrékból, vizitkártyákból is. A műteremház bemutatásán keresztül megmutatom, elmesélem, miként nézett ki a múlt század első éveiben egy előkelőbb fővárosi fényképész atelierje, s milyen események zajlottak speciálisan erre a célra tervezett, épített színterein, melyek az értő szemek számára pontosan visszaolvashatók a százéves fényképekből is.
