A savariai Isis szentély legkorábbi feliratos emléke a Tiberius Barbius Valens által állított oltárkő aminek külön érdekessége, hogy az állítója a város egyik duumvirje (polgármestere) volt.
Ez mindenképpen jelentős helyi Isis közösségre és egy minden bizonnyal fából épült szentély meglétére utal már a Kr.u. 1 század végén. Talán ennek a szentélynek a levert vakolatából származnak azok az impozáns freskótöredékek, amelyek életnagyságú Isis papokat és papnőket ábrázolnak sistrummal a kezükben.
Hadrianus császár idején a szentélyt kőbe építik és előcsarnokkal bővítik, amelynek homlokzata a Borostyánkő útra néz. A monumentális szentélyegyüttes mérete 44 x 72 m, amellyel a mai ismereteink szerint a Római Birodalom negyedik legnagyobb Iseuma (Alexandria, Róma, Sabbratha). A szentélyt és épületdíszeit a Kr.u. 2-3. század fordulóján a Severus-dinasztia idején felújítják, erre utalnak a szentély főfeliratának töredékei. Az 1955-61 közötti, Szentléleky Tihamér vezette ásatásokon előkerült a templom homlokzatát díszítő
